Elidegenítési és terhelési tilalom jelentése

Az elidegenítési és terhelési tilalom egy olyan korlátozórendelkezés, mely egy hitelnyújtó pénzintézet, valamint a hiteligénylő között jöhet létre. Jellemzően csak jelzáloghitelek esetén találkozunk vele, méghozzá kölcsönszerződés részeként, melyet mindkét fél köteles aláírásával elfogadni, lényege pedig, hogy ezzel biztosítja magának a kölcsönösszeget nyújtó pénzintézet az adott ingatlan kapcsán a jelzálogjogot. 

Az adósnak ezzel az intézkedéssel korlátozzák az ingatlantulajdonnal való rendelkezés jogát, vagyis a tilalom alatt nem lehet másra ruházni a tulajdont, sem újabb kölcsönökkel terhelni, vagy fedezetként használni újabb hitelügyekben. A tilalom bejegyzésre kerülhet jelzálog alapú kölcsönfelvételkor, de más konstrukciók, így például gyermekek után felvehető otthonteremtési kedvezmények esetén is, melyek kapcsán rendszerint a magyar állam rendelkezik ezzel a joggal gyakran 5-10 éven át. Erre a röghöz kötés miatt van szükség, amennyiben pedig a tilalommal terhelt ingatlant mégis idő előtt eladjuk, a korábban igényelt támogatást az utolsó forintig vissza kell fizetnünk.

Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése nem zárja ki azt, hogy az adott ingatlanra ne lehessen egy újabb jelzálogot terhelni, ehhez csupán a jogosult engedélyére van szükség. Nyilván az esetek 99 százalékában ebbe egyetlen pénzintézet sem megy bele mindaddig, amíg az adós vissza nem fizette a korábban felvett kölcsönt, de a futamidő lejáratának utolsó hónapjaiban már lehet próbálkozni, ha szükség van rá.

A fenti eshetőségnek akkor van létjogosultsága, ha a jelzálogbejegyzés első helyén valamelyik önkormányzat vagy éppen a magyar állam található. Ilyenkor az adott ingatlanra a megfelelő beleegyezés esetén még egy bank is benyújthat – noha csak másodlagos – jelzálogigényt.